Család, barátok, óvoda, iskola, munka, otthon - mind megannyi kötelezettsėget jelent. Feladat feladat hátán és jó lenne minden elvárásnak megfelelni. Bosszantó például 9 órakor rádöbbenni arra, hogy a nagyfiú ünneplő helyett pólóban ment az aznapi fotózásra. És ezen az sem változtat, hogy szerencsére megtehettem, hogy utána vigyem...

A januári kihívásom egyik sarkalatos pontja ezért a feladatlisták rendszeres használata lesz. Minden este szánok majd pár percet arra, hogy összesítsem a rám váró feladatokat a következő napra, valamint gyorsan áttekintsem a rövid és hosszú távú feladataimat.

A nyáron a nagylányommal hastáncfesztiválon jártunk, ahol számos színvonalas előadást tekinthettünk meg. Felléptek mestertanárok és közel amatőr csoportok egyaránt, így volt alkalmam megfigyelni számos hölgy produkcióját, fellépés közbeni viselkedését.

És megdöbbentő tapasztalat volt számomra látni, hogy némely molettebb hölgy olyan kifinomultan nőies, önazonos, magával ragadó táncot adott elő, melynek során eszembe sem jutott fennakadni azon a néhány kiló feleslegen. Ezzel szemben rengeteg olyan hölgy is szerepelt a táncprodukciókban, akiknek testalkata közel állt az ideálishoz, testtartásuk azonban merev, görcsös, fellépésük bizonytalan, előadásuk felejthető volt. Nyilvánvalóan kitűnt, hogy a modell-alkatnál jóval nagyobb mértékben esik latba a kisugárzás, a fellépés, az önelfogadás és a tartás.

Bár a BMI-m az átlagos tartományban van, azért négy gyermek az én testemen is látható nyomot hagyott. A terhességek, a szoptatások megtették hatásukat és még néhány ledolgozandó kiló is maradt. Küzdök már velük egy ideje, de egyelőre nyerésre állnak. :)

Most azonban elhatároztam, hogy a következő hónapban a kilók helyett a tartásra helyezem a hangsúlyt és megpróbálok tartásjavító gyakorlatokat beilleszteni a napi menetrendembe.

Négy gyerek sok feladattal jár, az utóbbi évben pedig sorra jártuk az egészségügyi intézményeket, mert mindegyiknek volt éppen valami gondja-baja. Jártunk fogászaton, ortopédián, gasztroenterológián, nephrológián; elkaptuk a bárányhimlőt, a skarlátot. Sokszor este elalváskor jutott eszembe, hogy kimaradt egy gyógyszer vagy egy feladat, amit el kellett volna végezni. És ez elkeserítő, hiszen nem kívánok semmit jobban, mint hogy egészségesek legyenek. :(

Ezért még ma összeszedem gyerekenként az összes egészségügyi kötelezettségünket: gyógyszerek, vitaminok, napi feladatok, tornagyakorlatok, stb. Készítek egy szép táblázatot és figyelni fogok rá, hogy be is tartsuk!

Szintén a család érdekeit szolgálja a másik új elhatározásom: a kütyü-stop. Gyakran kapom magam rajta, hogy ha akad pár üres pillanatom, rögtön a telefon felé nyúlok. E-mailek, üzenetek, egy-két érdekes cikk, fórumbejegyzések, stb. Megrázó élmény volt, mikor egyszer letéve a telefont, a másfél éves kislányom automatikusan visszaadta a kezembe, hiszen azt gondolta, annak ott a helye.

A következő hónapban a telefont a gyerekek ébrenléti idejében az alapvető célokra fogom csak használni: telefonálásra, üzenetküldésre, esetleg néhány fontos dolog gyors feljegyzésére (naptárbejegyzések, bevásárolnivalók, elintéznivalók, munka, stb.). Ugyanez igaz a számítógépre és a tévére is (bár tévét eddig sem néztem a gyerekek mellett).

Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyve remek útmutató a gyermeknevelés nehéz helyzeteiben. Talán a legjobb könyv, amit a témában valaha kiadtak. Ebben szerepel az esti rituálék között a gyerekek számára kijelölt néhány perc, melyben megoszthatják a szülővel azokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatták őket a nap során.

Ez nem tűnik bonyolult dolognak, hiszen nem vesz sok időt igénybe, és az ember önkéntelenül is beszélget a gyermekével a nap végén. Nálunk azonban elég sűrűek az esték (lévén négy eleven kisgyermekem), és a vacsoráztatás-fürdetés-altatás háromszögét sokszor kihívás számunkra mindenki igényeit kielégítve levezényelni.

Most azonban elhatároztam, hogy kiemelt figyelmet fogok fordítani arra, hogy az este folyamán mindegyik gyermekem megkapja a maga 5 percét, amely csak róla szól. És azt gondolom, ez az 5 perc a férjemnek is jár. A család a legfőbb prioritás. :)

Januárra meghatároztam az első 5 új szokást.

1) Esti 5 perc mindenkinek

2) Kütyü-stop

3) Napi rutinok

4) Tartásjavító gyakorlatok

5) Feladatlista

Neked mi az az 5 új szokás, amit MOST azonnal be tudnál illeszteni az életedbe a boldogabb hétköznapokért?

Nagyon megragadott Gretchen Rubin Boldogságterv című könyve, melyben leírja, hogyan kereste egy éven át azokat a dolgokat, amelyek boldogabbá tehetik az életét. Havonta egy-egy témát járt körül, és összegezte a tapasztalatait. Az egész könyv rendkívül inspiráló és elgondolkodtató.

Nem mintha boldogtalan lennék, hiszen csodás családban élek, jó körülmények között, de a hétköznapi rohanásban, az elvégzendő feladatok tengerében, sokszor nehéz meglátni az élet derűs oldalát. A közelmúltban ráadásul több haláleset is történt, melyek újfent ráébresztettek, hogy az élet bizony múlandó, és csak rajtunk áll, mit hozunk ki belőle.

Ezért úgy döntöttem, én is nekilátok boldogságtervem megvalósításának. Egy kicsit más formában képzeltem el a dolgot, mint Gretchen, de a lényeg hasonló. Azokat a dolgokat fogom tudatosan keresni és kipróbálni, melyek könnyebbé, boldogabbá tehetik az életemet.

Én nem szeretnék havonta más témakört választani, mert úgy gondolom, az élet különböző területei (gyerekek, párkapcsolat, háztartás, személyes fejlődés, egészség, szórakozás, stb.) bár eltérő súllyal, de egyaránt fontosak. Az aktuális élethelyzet hol ezt, hol azt helyezi előtérbe, a prioritások így folyamatosan változnak.

Ezért arra jutottam, hogy minden hónapban 5 új szokást vezetek majd be, melyeket egy hónapon át tesztelek, heti legalább 5 napon. A havi periódusok végeztével pedig összegzem a tapasztalataimat és értékelem, hogy az adott szokások milyen változást hoztak az életembe.

Havi 5 új dolog. Korábbi életmódváltási kísérleteim során mindig radikális változásokat próbáltam bevezetni, melyeket a kezdeti lelkesedést követően hamar feladtam. Nehéz volt ennyi dolgot fejben tartani, átszervezni, a régi berögződéseknek ellenállni. Ezért most úgy döntöttem, havi 5 új tevékenységet fogok bevezetni, ez könnyen észben tartható. Egy hónap elegendő idő arra is, hogy kitaláljam a következő hónapra vonatkozó 5 új szokást, az aktuális prioritások alapján.

Egy hónapon át. Azt mondják az okosok, ha az ember 21 napon át minden nap kitartóan elvégez egy adott tevékenységet, ez elegendő idő arra, hogy a szokás automatikussá váljon. Egy hónap összesen 28-31 nap, azaz legalább 20 hétköznap. Bízom benne, hogy ha egy tevékenységet egy hónapon át sikerül majd' minden nap elvégeznem és ennek pozitív eredményei megmutatkoznak, akkor ez könnyedén beépül majd a napi rutinomba.

Heti legalább 5 napon. A tökéletesség szép dolog, de ha sohasem lehet hibázni, az nyomasztó teherré válhat. Ezért arra jutottam, heti két napon megengedem magamnak a lazítást annak érdekében, hogy a többi napon újult erővel koncentrálhassak a céljaimra. Abban az esetben azonban, ha az új szokás nem napi, hanem heti rendszerességgel ismétlődő tevékenység, akkor viszont nincs kibúvó: azt az adott hónapban minden héten el fogom végezni.

Hát ezek az alapelvek. Izgalommal várom a folytatást és a tapasztalatokat!

Hajrá 2017!